a technika csodáját kihasználva akartam prezentálni egy rövid helytörténeti ismertetőt szűkebb pátriárkámról, olyan állomásokkal, mint pl.a fő tér, piros iksszel jelölve a helyet, ahol egy feldühödött menyecske megtépte a jegyzőnő aranyhaját, vagy a bambiház, ami előtt régen hosszú órákig csodáltam az udvaron nyargalászó őzikét. trú mátra alján, falu szélén. a bambiház környékén egyébként valami titkos cukiságerőtér húzódhat, mert most vele szemben lakik anyu főnökének pónija. vagy ott van még a legendás galamb út, ahol három egymás melletti házat is nagyi testvérei foglalnak el, meg a templom mellett álló mini székelykapu, meg a kapás ház, ami előtt vörös szegfűvel jutalmazott dávid ibolya. mivel ez nem lett volna túl izgalmas, inkább ideteszem a település legfrissebb építészeti műremekét, a tiszti lakótelep mellett álló, egyházas lakóparkot, amit falunk díszpolgára, mága zoltán építtetett. felhívnám a figyelmet a dizájner lőrésablakokra. a ház egyébként azóta is üresen áll, mert felröppent a pletyka, hogy silány a minősége, és pár év múlva összedől, meg mert az én falumban senkinek nincs pénze új lakásra. egy időben rendészeti kollégiumnak akarták használni, ami azért is érdekes, mert a legközelebbi rendészeti szki. miskolcon van, most gondolom megvárják, amíg beigazolódik a pletyka, és magától (mágától, haha) összedől.
pár éve a polgármester-választás előtt, mi, a vörösmarty út féregnyúlványának lakói, ígéretet kaptunk, hogy végre hozzánk is megérkezik a civilizáció, méghozzá betonút formájában. nagyi még sosem húzta be olyan lelkesen az ikszet a megfelelő rubrikába. a kurrens polgármester asszony meg is nyerte a választást, nagyi pedig már dörzsölte a tenyerét, hogy még ebben az életben úgy korzózhat az utcácskánkban, mint évente egyszer a pesti barátoknál a pozsonyin. csillogott a szeme, amikor a fehér körrel jelölt, szemközti alkotmány utcába megérkeztek a munkagépek. a mi féregnyúlványunknak egyébként saját neve sincs, mindig is vörösmarty útnak hívták. öt házra nem érdemes új nevet ragasztani, pedig ha más nem, egy vörösmarty köz beleférhetett volna. a munkások pár nap alatt csodaszép, sötétszürke aszfaltot varázsoltak az alkotmányba, ám mikor a végére értek, egyszerűen felszívódtak. a mi 300 méteres utcácskánk (ami gyakorlatilag az alkotmány folytatása) pedig ott maradt a sárban tocsogó földúttal. nagyi arcát most le sem festem, túl drámaivá tenné a posztot. legyen elég annyi, hogy a következő választást a fájós lába miatt inkább kihagyta. ezek után nem is tudom, hogy mertem feltételezni, hogy a google street view fotósautója a mi házunkról is lő pár felvételt.el sem tudom mondani, mekkora elégtétel, hogy a legalább 15 házat magába foglaló, rohadék alkotmány utcáról sem csinált egyet sem!!4
anyu
ma vásárolt két homoktövisbokrot (“egy fiút, meg egy lányt, mert azt úgy kell!”). remélem, a homoktövis még nem volt divatban, és végre valamiben a családom is before it was cool. most, hogy nagyi kertben nevelgetett medvehagymamezője és medvehagymás házipálinkája (!) már nem is számít olyan menőnek. ha már haszonnövények, az előbb kicsit elérzékenyültem szójaevés közben, mert eszembe jutott a kilencvenes évek elejének szójaforradalma, meg az a kb. egy év, amikor nem voltam hajlandó megenni a húslevest szójakocka nélkül
pataki zita
és lady gogo után újabb sztárt termelt ki abasár. az éjjel-nappal budapest lalija épp akkor ballagott általánosból, amikor érettségiztem. remélem, hamarosan az én időm is eljön!
őszinte,
gurgulázó nevetésem, miután a gúnárnyakú buszsofőr áprilisi tréfa gyanánt megpróbálta elhitetni velem, hogy kétezer forinttal többe kerül a buszjegy. mondtam, hogy az ő helyében nem viccelnék ilyesmivel ezekben a vészterhes időkben, és csak azért nyeltem vissza a bazmeget, mert öcsém volt osztálytársának, a nagyon kedves, laura ingalls-arcú matematikusnak a pasija. ráadásul később még hőssé is kellett avatni, mert hiába írta a menetrend, hogy hatvannál fel kell kanyarodnia az emhármasra, felmérve a több kilométeres dugót, inkább kátyús szervizutakon, és csak egy óra késéssel repített el minket a célig. szerintem az igazi április tréfa az lett volna, amit a rázós úton az előttem ülő nyakába zúdítok, de szerencsére ma nem voltam túl vicces hangulatban.
mióta
utoljára jártam itthon, a buszjegy ára 180 forinttal emelkedett, a szomszéd udvara egy beazonosíthatatlan márkájú kutyával gyarapodott, a coop boltból meg cba lett. ki mondta, hogy vidéken megállt az élet?
r. jánosné (aka nagyi)
74 éves abasári lakos szerint a magyar politikusok példát vehetnének a pápáról, ugyanakkor nem gondolja, hogy nőügy állhat a lemondás hátterében
huzogatós laptop
anyu ismerkedik a főnöke tabletjével
tudjátok
mi gusztustalanabb még a kupakgyűjtésnél is? életem első zsebpénzbevételi forrása, kedvenc gyerekkori szórakozásom, a csigagyűjtés. vödörbe, kilóra. az internet azt írja, hogy csigavadászattal főképp a cigány lakosság foglalkozik, de szedi mindenki, aki áprilistól június közepéig ráér napközben, meg azt, hogy a gyűjtés annyiban hasonlít a gombaszedéshez, hogy bizonyos helyeken azonos időpontban, több hullámban jelennek meg az áldozatok, így a helyi vadászoknak értékes tapasztalatuk halmozódhat fel az évek során. szerintem ez hülyeség, de annyi biztos, hogy a kilencvenes évek elején elég jó pénzt fizettek érte a falusi átvevőhelyek. legalábbis 5-6 évesen elég jó pénznek gondoltam. minden nagyobb eső után nagymamák és unokák százai kerekedtek fel a falu legjobb lelőhelyeire. nekem csak az utca vagy a kert végére kellett kimennem, és mivel csigát gyűjteni kizárólag a legszebb játszósruhámban lehetett, ez attól függött, hol nagyobb a sár. akkor még eszembe sem jutott, hogy több kiló csigát egyetlen sárga műanyagvödörbe zsúfolni nemhogy nem eu-komform, de még állatkínzás is. szerencsére az éti csiga elég csendes állat, nem kelt lelkiismeret furdalást. a csigagyűjtés legizgalmasabb része a mérés volt, mert akkor derült ki, hogy hány gombóc fagyira futja majd a fáradtságos munkával megszerzett pénzből, a legijesztőbb meg anyu feje, amikor sáros csizmával végigcuppogtam a fehér konyhakövön. nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a sorsa a begyűjtött csigáknak, de amikor az átvevőasszony elárulta, hogy ínyenc franciák zabálják majd fel őket valami puccos étteremben, eléggé elszomorodtam. tiszteljétek a természetet, ne gyűjtsetek csigát!
