még
sosem jártam a ceu-n, úgyhogy fogalmam sem volt, hogy ott nem a kilincsnek látszó tárgyat kell rángatni, hogy bejuss az ajtón. kb másfél perc után rá is jöttem, hogy nem az ajtó a hülye, hanem én, nem kis derültséget okozva ezzel a mögöttem elsétálóknak. szerencsére george szirtes belépője még az enyémnél is emlékezetesebbre sikerült, ugyanis megbotlott, és egy hatalmas zuhanással érkezett a színpadra. ‘na ilyen egy igazi magyar belépő’ kommentálta a performanszot a kedvenc médiaszemélyiségem, én lehet, hogy inkább felsegítettem volna. mikor már épp kezdtem elhinni, hogy ma nem én leszek a legbénább, na akkor huppantam le egy olyan ülésre a kisföldalattin, amin a legjóindulatúbb feltételezésem szerint egy üveg ásványvizet locsoltak szét korábban. a legrosszindulatúbb feltételezésemre most inkább ne is gondoljunk. (enk1du - george szirtes 1:0)
müller péter szerint nincs jobb gyógyszer a lelki fájdalom és szomorúság ellen, mint rá sem gondolni, úgyhogy már majdnem el is felejtettem, hogy egyhavi tandíjam bánta a laptop ügyet. akartam ide valami szellemeset a felejtés bérével, de aztán rájöttem, hogy ez egyáltalán nem vicces. sajnos a nemrágondolás művészetét még gyakorolnom kell, mert a t-mobil úgy szopat halálra, hogy már hónapok óta semmilyen szerződés nem köt össze minket. sosem gondoltam, hogy valaha leírom ezt a mondatot, de tékozló homár a buli. mindegy, mostanában úgyis annyi kiskosztümös közmunkást láttam, a vörös hajhoz meg tök jól passzol a neonzöld. a pms ötpercenként (erre a szóra amúgy ez az első találat, tényleg nincs remény) bőget meg, ráadásul azt hiszem, az előbb egy férfi szemmel vert, mert nem akartam tőle körömollót venni. és még hazai attila is ma lenne 46 éves, ha tavaly nem nyírta volna ki magát, úgyhogy valószínűleg ez az év legelcseszettebb napja, amiből csak az lehet a tanulság, hogy müller péter, a kurva anyád!
remélem,
tényleg olyan szerencsétlen vagyok, hogy az első meleg napon napszúrást kaptam a kálvintól az almássy térig, mert a másik megoldás csak az lehet, hogy a könyvfesztivál előtt két nappal (:DD) összeszedtem valamit, amit még fel sem fedeztek, cserébe rólam fogják elnevezni
a
mai napon 39% menstruációs- 14% világfájdalom, 12% teljes értetlenség, 9% munkakedv és 7% nagyon szolidan áradó szeretet vagyok. a maradék 19%-omat egyéb gázok töltik ki.
kétszer
sétáltam el a király utcától a wesselényiig és vissza, mert nem hittem el, hogy olyan vak vagyok, hogy nem veszem észre a törököt, ahol ebédet akarok venni. a két és felediknél már elég ideges lettem, aztán eszembe jutott, hogy az a török a király és az oktogon között van :(
majdnem
csináltam egy facebook-galériát a sütijeimnek. innen már csak egy lépés, hogy őrült muffinos csajjá váljak. a vajkrém és az olcsó tejbevonómassza istene könyörüljön megtévedt lelkemnek!
hát
ilyet még az életben nem basztam. állok az ajtó mögött a hársfa utcai posta előterében, és már órák óta szopok a hülye lécekkel. épp az egyik tetves csavart próbálom a helyére csavarozni, amikor megjelenik egy irhakabátos nő, és elkezdi rángatni az ajtót. megrántja óvatosan, nem nyílik. rángatja erősebben, még mindig nem nyílik. már minden erejével nekifeszülve rángatja, úgy küzd, mint aki az élete árán is be akarja fizetni a kurva csekket, ami a kezében van. integetek neki, hogy hahó, picinyem, kukucs, ha nem lenne egyértelmű ajtócsere miatt zárva vagyunk. észre sem vesz. komplett pantomim előadást mutatok be, de még mindig semmi. józsi már úgy röhög, hogy attól félek, leesik a létráról. na akkor fogom magam, és rácsapok az üvegre, amitől úgy megijed, hogy kiejti a csekket a kezéből. de legalább észrevesz basszameg, én meg befejezhetem végre a mutogatást. pedig szívesen megmutatnék még neki pár dolgot, ha érted hogy mondom. zárva vagyunk, ZÁR-VA, tagolom, és fejemmel az ajtóra ragasztott A4-es lapra bökök, hátha olyan hülye, hogy nem fogja fel, amit mondok. esetleg külföldi. nem értem, hogy nem vette észre a kiírást, oda van ragasztva, pontosan az orra elé. na akkor úgy elvörösödik, mint aki reggel a semjén zsolt mellett ébredt, és elszalad. ezt a hülye picsát!
nagyon
örülök, hogy még sincs az arcomra írva az összes gondolatom, mert szerintem senki nem akarna barátkozni egy lánnyal, akinek egész nap a 16 tonna fekete szén, és a mondjátok meg máriának, szeretem jár a fejében
egyetlen pocsolya van a zebra előtt, és maga pont abban áll, idióta!
az egyhetes kényszerpihenő után újra kell tanulnom a dzsungel törvényeit
az
angelina jolie-száj leghatékonyabb és leggyorsabb kivitelezési módja, ha négy napig egy durvább anyagú ruhazsepibe, majd amikor az már nem elég, egy kisebb frottírtörölközőbe fújjátok az orrotokat, gondosan ügyelve, hogy bármit is érintetek hozzá, az a felsőajkatokkal is találkozzon
